Tartja a közismert mondás és ezzel sokan egyetértünk. Belegondoltunk már abba valaha, hogy miért? Van erre egy egyszerű válasz: az ízek miatt.
Íz. Mit is jelent ez, megfejettük már? Nem csak egy ingerület, amit az ízlelőbimbók továbbítanak az agyba, annál sokkal több. Az íz maga a lélek, régies nevén is. Gondoljunk csak az ízes palacsintára ami nem csak azt jelenti hogy finom, hanem hogy a gyümölcs lelke van benne. Amikor távolról hazatérünk ízeket keresünk. Egész más az amit a gép kínál műanyagból vagy anyánk főzte bele minden szeretetét-lelkét.
Erről tanúskodik legkorábbi szövegemlékünk: a Halotti beszéd és könyörgés is. Látjátok feleim szümtükkel mik vogymuk, isa, pur és homou vogymuk. Az isa az íz, azaz a lélek. Mi másból is lennénk mi emberek, mint testből és lélekből, ízből és porból? Akit elpusztítanak ízzé-porrá törik.
Amikor megízlelünk valamit valójában a lelkébe is belekóstolunk, ezért tűnik úgy, hogy régen minden jobb volt. Fiatalabbak voltunk, az előttünk álló jövő hosszabbnak, végtelennek tűnt, életkörülményeink voltak az élet íze-lelke
Érdekes nyelvi lelemény, hogy a víz szavunk nagyrészét is az íz alkotja. Víz. Ettől áll össze az íz és a por. Porhüvelyünk jelentős százaléka víz, de milyen milyen is az a víz amiből vagyunk. Van-e íze, lelke?
A népességrobbanásig a vizek körforgása természetszerű volt. Az emberiségnek köszönhetően egyre gyakoribb a szennyezés és a vízhiány. Megsérült, sok helyen el is pusztult a vizek lelke. Egyre kevesebb tiszta ízű víz van, ami maradt, a Föld mélyébe van zárva ami ember által érintetlen. Én találkoztam egy ilyen ritka kinccsel, ekkor döbbentem rá a fent leírtakra.
Ivóvízként is nagyszerű, de amikor főzni kezdtem vele, akkor jött a felismerés: régen a leves nem volt ilyen finom. Milyen finom? Olyan mint régen! Mert akkor még volt íze, de azóta a klórozott, műanyaggal szennyezett félholt vizeknek már nincs íze, lelke.
A Bakony megőrizte nekünk a múlt egy darabját. A mesebeli sárkány aki kincset őriz, de Bakonysárkány kincse nem arany és gyémánt hanem víz, íz és lélek.